Kánonok

Kánonok mindig is voltak és mindig is lesznek. A fantasztikus irodalom azonban – a közelmúltig - nem volt igazán „kánonképes”. A zsánerhez tartozó művek nem igazán kerültek be az irodalmi kánonokba, annak peremvidékén tengődtek. Ennek nyilván több oka van. Bizonyos művek esetében a mellőzés teljesen indokolt – egyszerűen nem elég színvonalasak ahhoz, hogy bekerüljenek a kánonba. Ettől még lehetnek élvezetes olvasmányok, mindössze arról van szó, hogy sem a történetszerkesztés terén, sem a strukturális megalkotottság terén nem tekinthetők magas irodalomnak (amelyet nem is olyan könnyű definiálni, mint hinnénk). Szerepet játszik a mellőzöttségben a kritikusok magatartása is, akik „beskatulyázzák” a fantasyt a sci-fivel együtt, s nem hajlandóak elismerni, hogy ezekben a zsánerekben is születhetnek figyelemre érdemes művek.

A helyzet a 70-es években kezdett változni, mikor előtérbe került a dekanonizáció kérdése, mely a kánonok felépítésére, olvasáshoz való viszonyára, átjárhatóságára, nyelveknek való kitettségére terelte a figyelmet. A kánon fogalma ennek következtében „olyan interpretációs stratégiák újragondolható premisszájává lépett elő, amelyek elsősorban az irodalmi folyamatok nyitott logikája mellett foglalnak állást.” [1] Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt alakíthatósága ki van szolgáltatva a jelenbeli kérdések horizontjának. A hagyomány és a nyelv viszonylagos, a jövő tervezhetetlensége pedig a kontextusok átrendeződésével és interakciójával kapcsolódik össze. A stabil és állandó irodalmi kánon eszménye megdőlt. Ma már tehát a kánonok és a kánonokhoz való hozzáférés is értelmezendő kérdéssé vált.

„Nincs olvasó, ki ne venne tudomást kánonokról, melyek egyrészt segítenek a megismerendő művek kiválogatásában, másrészt viszont korlátozzák az ízlés nyitottságát”[2]. Az értelmezők szempontjait tehát nagymértékben befolyásolják a különböző kánonok, hiszen meghatározzák mely műveket ismerheti és mely műveket nem. 

A meghatározatlanság felszabadítja a képzeletet a régi kategóriák igája alól, s lehetővé teszi az olyan irodalomalatti műfajok újraértékelését mint a fantasy és a sci-fi. Nem zárható ki tehát, hogy olyan művekkel találkozunk, amelyek újraszituálják a már rögzített regiszterekhez való viszonyunkat, s ennek következtében a kánonok strukturálhatóságát is át kell gondolnunk.

A rendszerek egymásra hatása együtt jár önnön rendszerszervező elveiknek és valóságkonstrukcióiknak újrafogalmazásával. Mindebből pedig az következik, hogy amit ma peremműfajnak nevezünk, nem biztos, hogy a jövőben is az marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.