A Római Birodalom kilencedik légiójának sorsa már régóta foglalkoztatja a téma iránt fogékony embereket. Történt ugyanis, hogy az i.e. 65-ben alapított légió, amely fennállása során Hispániából kiindulva Gallián keresztül egészen Britanniáig verekedte magát, i.sz. 117 körül egészen egyszerűen eltűnt a krónikákból. Mivel komplett római légiók nem szoktak csak úgy eltűnni, rögtön elindult a találgatás, hogy mi is történhetett. A legelterjedtebb vélekedés szerint a kilencedik légiót egy, a teutoburg-i erdőben történt mészárláshoz hasonlóan pusztították el a piktek. Ezt támasztja alá az is, hogy a légió már korábban is súlyos veszteségeket szenvedett el a Brit-szigeteken.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyes történészek szerint a légió eltűnésének sokkal prózaibb oka van: szerintük a kilencest egyszerűen átvezényelték egy másik határszakaszhoz és beolvasztották az ottani helyőrségbe. De ebből elég nehéz lett volna filmet készíteni.)

A magyar cím egy kicsit megtévesztő – a kilencedik légióból ugyanis nem sokat látunk, már a 25. perc végére lemészárolják őket a piktek, ezt követően a túlélők kétségbeesett menekülését követhetjük nyomon. A történet főszereplője Quintus (Michael Fassbender) aki pikt fogságból szabadulva kerül a légióhoz. Itt ismeri meg Virilius legátust (Dominic West), a légió vezérét, és vele tart, hogy bosszút álljon a pikteken. Meg kell még említeni Etain-t (Olga Kurylenko), a pikt nyomolvasót, aki a barátságtalan vidéken kalauzolja a rómaiakat. (Legalábbis eleinte.) A filmet nézve az a benyomásunk támad, hogy már-már a Skót-felföld is a szereplők közé emelkedik, a rendező ugyanis maximálisan kiaknázza a vadregényes tájban rejlő vizuális potenciált.

A film rendezője Neil Marshall, akit a legtöbben a Barlang című film kapcsán ismerhetnek, amelyet az elmúlt évek egyik legjobb horrorfilmjének tartanak. A két film között felfedezhetünk bizonyos párhuzamokat – a Skót-felföld a helyszín, mindkettőben egy kisebb csapat küzd az életben maradásért, és igen, a rendező egyikben sem riad vissza a erőszak brutális ábrázolásától. Meg kell viszont jegyezni, hogy ez soha nem válik öncélúvá, egész egyszerűen arról van szó, hogy ehhez a rideg, férfias és kemény világhoz ilyen harcjelenetek kellettek. Mindkét filmben megjelenik továbbá egyfajta klausztrofób érzés. Ez a Barlang esetében nem oly meglepő, hiszen ott a főszereplők valóban egy szűk térben küzdenek az életükért, de a Kilencedik légió hősei egy hatalmas, nyílt térségben menekülnek – itt a gyönyörű, de rideg és barátságtalan táj, valamint a menekülés reménytelensége kelti fel a kilátástalanság érzetét.

A karakterábrázolást nem vitte túlzásba a rendező, a szereplőket a tetteik jellemzik, ez a film nem a bonyolult személyiségekről szól... A film motorja ugyanis az akció, a pörgő harcjelenetek, a maroknyi túlélő kétségbeesett menekülése. A filmben lévő érzelmi szál inkább csak időhúzásra jó, kicsit sablonosra sikerült.

Mindent összevetve A kilencedik légió egy jól sikerült történelmi akciófilm, nem fogja megváltani a világot, de nem is ez a célja. Mindenkinek ajánlom, aki kedveli a történelmi tematikát, a dinamikus csatajeleneteket és a vadregényes skót tájat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.