Nem fogok hazudni, én is a sorozat miatt kezdtem el olvasni a könyvet. A kettőt nem hasonlítanám össze, hiszen két különböző médiumról van szó más lehetőséggel és célokkal, de annyit megjegyeznék, hogy a sorozat első évada meglehetősen pontos adaptációja a könyvnek, és mindkettőről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

1996-ban jelent George R. R. Martin tollából a Trónok harca című regény, a Tűz és Jég ciklus bevezető kötete. Akkoriban a szerző még trilógiában gondolkodott (A Gyűrűk Ura mintájára), ám a történet szövögetése közben ráébredt, hogy nem fog beleférni három könyvbe. Nemrég jelent meg az ötödik könyv (Dance with dragons), de a sztorinak még most sincs vége.

A Trónok harca megjelenésekor Martin már nem számított kezdőnek, hiszen első novelláját már a hetvenes évek elején eladta, dolgozott forgatókönyvíróként Hollywoodban és a Hugo- valamint a Nebula-díjat is begyűjtötte. Sci-fi művekkel kezdett, de dolgozott újságíróként, szerkesztőként, tanárként stb. Az igazi sikert viszont a Trónok harca hozta meg.

A Tűz és Jég ciklusa egy elképzelt világon játszódik. Westeros nagyjából egy középkori lovagkirályságnak felel meg, viszont ebben a világban létezik a mágia. Vagy legalábbis a hősi múltban létezett. A történet egyes szereplői ugyanis elég szkeptikusan viszonyulnak a természetfelettihez (különösen Tyrion). Mindenki tudja, hogy valamikor régen valóban létezett a varázslat Westeroson, hiszen a Királyvárban ott vannak a Targaryen királyok sárkányainak koponyái. A probléma az, hogy mindez nagyon rég történt, így a Trónok harca jelenében az emberek többsége ugyanolyan szkeptikus a mágiával szemben, mint az olvasó.

Martin stílusának legnagyobb erénye kétségtelenül a roppant árnyalt karakterábrázolás, a legapróbb részletekig kidolgozott világ, valamint a mesteri történetvezetés. A Tűz és Jég ciklus minden kötete vaskos alkotás, viszont Martin eléri azt, hogy az olvasó figyelme egy pillanatig se lankadjon. Saját bevallása szerint a különböző tévés sorozatok készítése során tanulta meg, hogyan kell úgy befejezni egy fejezetet, hogy az olvasó biztosan tovább lapozzon.

A regény narrációja is hozzájárul a figyelem fenntartásához. Egyrészt a cselekmény több párhuzamos szálon fut, Westeros különböző részein (a Falon, Deresben, a Királyvárban stb.). Másrészt a regényben viszonylag rövid fejezetek követik egymást, s minden egyes fejezet más-más szereplő szempontjából mutatja be az eseményeket. Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő az adott szereplő nézőpontján, gondolatain, érzésein keresztül meséli a történetet (elbeszélt tudat), ami által az egyes karakterek nagyon közel kerülnek az olvasóhoz.

A Trónok harcát gyakran hasonlítják J. R. R. Tolkien hasonlóan grandiózus munkájához A Gyűrűk Urához. Valóban észrevehetünk párhuzamokat pl. az epikus történetvezetés vagy a több szálon futó cselekmény mentén, de a különbségek legalább olyan beszédesek. Martin mintája az angol középkor, főleg a Rózsák háborújaként emlegetett trónharc volt, szemben Tolkiennel aki az angolszász mitológiára épített. Martin világa ebből következően sokkal keményebb, agresszívebb, olykor kegyetlenebb.

Egyelőre ennyi. A következő részben jönnek Westeros nagy házai, jellemzésük, valamint pár szó a cselekményről, ill. néhány további elemző megjegyzés a regényről.

George R. R. Martin: Trónok harca. A tűz és jég dala I. Alexandra. 2008. ford.: Pétersz Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.