A fantasy filmek rajongói nem panaszkodhatnak: a mozik egymás után vetítik a zsánerhez tartozó – vagy valamiképpen ahhoz köthető – filmeket. A Harry Potter sorozat után most itt a Twilight-saga, de ne feledkezzünk meg a Titánok harca legújabb változatáról sem (és a lista még folytatható lenne).

Az elkövetkezőkben boncasztalra kerülő opus is a fantasy-vonalat erősíti, de annak egy hagyományosabb, egészen a műfaj gyökeréig visszanyúló vonulatát.  A Solomon Kane történetek szerzője ugyanis nem más, mint Robert E. Howard, aki a XX. század elején élt. Életének mindössze 30 éve alatt rengeteget alkotott, neki köszönhetjük a már említett – és talán kevésbé ismert – Solomon Kane mellett Conan, a barbár karakterét, valamint Kull történeteit. Solomon egy puritán lovag, aki nem egy kitalált világban, hanem a vallásháborúk és boszorkányüldözések által megbélyegzett 16. századi Európában él. Miért fontos ezt megemlíteni?

A Solomon Kane című film története klasszikus fantasy történet, nem túl sok csavarral – mai szemmel olykor talán naivnak tűnhet. Mint Arnold Schwarzenegger játéka a Conan, a barbárban: kicsit sablonos. Csakhogy ezeket a fantasy sablonokat bizony Robert E. Howard találta ki, ezért kicsit más szemmel kell nézni a filmre. Ami ugyanis kibontakozik előttünk a film kb. másfél órányi játékidejében az nem más, mint egy klasszikus s&s (sword-and-sorcery) történet.

Még egy kevés háttérinfó: a filmet Európában forgatták – ez azért sok mindent megmagyaráz. Lehetséges, hogy elfogult vagyok, de szerintem Amerikában nem sikerült volna így a film. Tudni kell ugyanis, hogy a rendező (Michael J. Bassett) ragaszkodott az s&s hagyományokhoz, vagyis nem félt bizonyos szempontból „naiv“ mozit forgatni. A hős legyőzhetetlen, a lány ártatlan, a varázsló öncélúan gonosz. Bármily kivitelezhetetlennek is tűnik a feladat, igazából egy percig sem kételkedünk a főhős sikerében. A rendező elhagyott minden vagányságot, manapság divatos szöveget, sablont: egy szó, mint száz, komolyan vette a műfajt. Tény, hogy akad néhány pillanat, amikor a film már-már átcsap giccsbe, de a rendező szerencsére mindig megtartja az egyensúlyt. Az igazság az, hogy rég láthattunk ilyen jó fantasyt.

A filmkezdés meglehetősen jól sikerült: Solomon Kane éppen sajátos módszerekkel próbálja keresztény hitre téríteni a pogányokat, persze úgy, hogy közben meg is gazdagodjon. A leigázott nép tróntermében viszont nem kincs várja, hanem egy démon, aki a lelkét akarja. Solomon elmenekül és beáll a szerzetesek közé, megfogadja, hogy nem vesz többet fegyvert a kezébe, így próbálván menteni a menthetőt. Persze sejthető, hogy nem sokáig lesz itt nyugalma, kénytelen tovább vándorolni. Visszatér a szülőföldjére, ahol nem éppen rózsás a helyzet: a varázsló Malakai tartja rettegésben a környéket. Az utazása során telepesekkel találkozik, akik befogadják és családtagként kezelik Solomont. A már-már idilli helyzetet azonban Malakai zsoldosainak támadása töri meg. A családot lemészárolják, a lányukat pedig elrabolják, Solomon pedig új fogadalmat tesz: megmenti a lányt, akár az élete árán is.

A történet tehát a jó útra tért antihős sablonjára épül, nincs benne túl sok csavar. (Persze azért van egy-két jól megírt epizód, például a boszorkányos jelenet. Nem szabad elfeledkeznünk a papról sem, aki kicsit túlzásba vitte a lelkipásztori teendőit.) A hangsúly tehát inkább azon van, hogyan sikerült mindezt megvalósítani a rendezőnek. Michael J. Bassett nem rendelkezett túl nagy költségvetéssel, de abból kihozta a maximumot: a képi világ tökéletesen illik a a komor történethez. Egy hideg, puritán, végtelenül kegyetlen világot ismerünk meg a filmben, az időjárás mintha alkalmazkodott volna a vallásháborúk korának szörnyűségeihez. A harcok rövidek, de látványosak, sokkal meggyőzőbbek, mint egy húsz perces hollywoodi kung-fu bemutató. A főszereplő James Purefoy pedig erre a szerepre lett megteremtve. Eddig főleg a Róma című sorozatból ismertem, ahol Antonius szerepében brillírozott, és itt sem okozott csalódást.

Nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog a Solomon Kane, mivel meglehetősen elüt a jelenlegi mainstream vonaltól, de én csak ajánlani tudom. Aki pedig szereti a s&s műfaját, vagy az old school fantasyt, annak kötelező!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.