Neil Gaimant általában prózaíróként tartják számon, kevesen tudják róla, hogy verseket is ír. A közeljövőben jelentkezni fogok egy hosszabb Gaimanról szóló poszttal, most csak az egyik versét osztom meg. Gaiman költészetéről megoszlanak a vélemények, ti. egyesek szerint a versek nem ütik meg azt a mércét, amit pl. a regények alapján elvárnánk a szerzőtől. Ezen nézet téves mivoltáról engem a következő vers győzött meg.

Vámpír sextina

Ahol várok, határa az álom.

Árnyék von be. Sötétség ízű az éj.

Csípős és hideg. Így várom szerelmem.

Holdkoptatta színnel jelzi őt e kő.

Eljön, bejárjuk ezt a csinos világot.

Éltet majd a sötétség, éltet majd a vér.

Magányos játék ez, céljában a vér.

De nem hagyott még el az álom,

Nem adnám fel, bármit ígér a világ,

Holdszívta homályra enyhült az éj,

Állok az árnyékban, szemben a kő.

Halott-e szeretőm, halott-e szerelmem?

Álmodtam, míg aludtam, szerelmem,

Több ez, mint élet, több ez, mint a vér,

Napfény keresett mélyen, bár fedett a kő,

Halottabb, mint bármi halott, mégis álom,

Míg párologva ébredt rám az éj,

Alkony űzött, hogy jöjjek, világ.

Századok óta járom a világot,

Osztogatok valami fél-szerelmet,

Egy lopott csókot, majd újra enyém az éj,

Így jó ez az élet és a vér.

És jön a reggel, és nem vagyok, csak álom,

Dermedt, hideg test, fölötte kő.

Ígértem, hogy nem bántalak. Legyek kő,

Hogy áldozat légy, kit mar idő, kit mar világ?

Az igazságot kínáltam, túl minden álmon,

Minden, mit te kínáltál csupán a szerelem,

Mondtam, ne aggódj, és hogy a vér

Íze édes, ha szárnyra kap az éj.

Szerelmeim olykor elhívja az éj,

Olykor fekszenek, hideg test, fölötte kő,

És soha nem kapják mit az ágy kínál, és a vér,

Nem járják az árnyékodat, világ,

Inkább férgekké rohadnak. Ó szerelmem,

Azt suttogják felkeltél, ezt mondta az álmom.

Vártam, előttem kő, lassan letelt az éj,

De nem hagyod el álmod, hogy vadássz a vérre.

Jó éjt szerelmem. A világot kínáltam neked.

(Neil Gaiman, ford. Papp Cseperke)

A sextina olyan versforma, ahol az első hat verssor utolsó szavai ismétlődnek a többi versszak végén, változó sorrendben, az utolsó versszak pedig háromsoros.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.