M. Night Shyamalan nevével reklámozni egy filmet manapság nem biztos, hogy átgondolt marketingstratégiát feltételez. Az egykor zseniálisnak tartott indiai rendező ugyanis legutóbbi filmjeivel szisztematikusan rombolta le a saját, nehezen megszerzett jó hírnevét. A különböző netes fórumokon rendszeresen belebotlunk abba a jelenségbe, amit talán Shyamalan-fóbiának nevezhetnénk – nevezetesen, hogy bizonyos emberek elvből kerülik, szapulják az úr által jegyzett filmeket. (Ennek azért van néhány oka.) Magam is úgy gondolom, hogy Shyamalan legutóbbi filmjei (Az utolsó léghajlító) egyértelműen visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest (Hatodik érzék, Sebezhetetlen). De meg látnunk azt is, hogy sok fórumozó csak egy trendet követ – mostanság divat lett belerúgni egyet M. Night Shyamalanba.

Jelen esetben csak a történet származik M. Night Shyamalantól, a rendezést másra bízta. Egészen konkrétan John Eric Dowdle-ra, aki a Karantén forgatásánál nem végzett rossz munkát, de mint azt tudjuk egy spanyol film (REC) remake-járól van szó, ez pedig értelemszerűen levon az alkotás művészi értékéből. A rendezőhöz hasonlóan a színészek sem túl ismertek. Ez nem feltétlenül negatívum – jobban el tudták játszani a hétköznapi, rettegő embert.

A történet egyszerű: egy szürke hétköznapon öt ember bennreked egy liftben. Ez alapból is kellemetlen, hát még ha az Ördög is közöttük van. Hamar kiderül, hogy valami nincs rendben. A kimentésük egyre késik, a rendszeresen ismétlődő áramkimaradások során pedig meglehetősen furcsa dolgok történnek a liftben. Hőseink fokozatosan elhaláloznak, és senki nem tudja, ki a gyilkos. Az összezártság és a félelem pedig mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. Mindezt élőben nézi az irodaház alkalmazottja (hithű katolikus) és a kiégett rendőr/nyomozó. Teljesen tehetetlenül figyelik a liftben ragadt emberek szenvedését. „Today everything happens for a reason.“ Valóban, de csak a film végén áll össze a kép.

A film mesterien aknázza ki a helyzetben rejlő lehetőségeket, tényleg az utolsó pillanatig bizonytalan, ki a hunyó a liftben rekedtek közül. Mindenképpen dicséret illeti az operatőrt is, a kezdő képsorok előtt tényleg le a kalappal. Vannak persze negatívumai is a filmnek. Eléggé szájbarágós, a narrációt én kihagytam volna és ez az erőltetett moralizálás is idegesítő volt már a végén. Horrorként reklámozzák, de aki látott már horrort az tudja, hogy ez nem az. Maximum misztikus thiller egy kis ijesztgetéssel, de ne több.

Biztos, hogy nem ez lesz Shyamalan nagy visszatérése, de mindenképpen nézhető alkotás. Aki egy kis misztikus borzongásra vágyik, annak csak ajánlani tudom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.